IRODALOM TÉTELEK
|
Kertész Imre: Sorstalanság Önéletrajz: - 1929. november 9. – Budapesten született - 1944. június 30. – Pest környéki rendőrpuccs › Auschwitz-ba deportálták - több koncentrációs táborban is fogva tartották - 1945 – lágerek felszabadítása; hazatért Magyarországra - újságíró, fizikai munka - Sorstalanság › első regénye; 1960-tól ’73-ig írta; élményanyagát saját lágertapasztalatai adták, de nem tekinthető mégsem önéletrajzi regénynek Köves Gyuri alakja; története fiktív (kitalált) történet; 1975-ben megjelent (korábban kiadását a kiadó elutasított); témája olyan, melyről rengeteg könyvet írtak már, mégis ezt tartotta a nemzetközi irodalmi közvélemény a legnagyszerűbbnek - művei még › A nyomkereső; A kudarc; Kaddis a meg nem született gyermekért - 2001 – Nobel-díjra jelölték - 2002 – az első magyar író, aki megkapta a díjat A mű egy kamaszfiú nevelődési regénye - a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érlelik felnőtté. A regény főhőse Köves Gyuri; az ő szemszögéből és az ő értelmezésével látjuk az eseményeket. Cím: - fontos elgondolkodni, hogy miért Sorstalanság a cím - elvették a sorsát v. eleve nincs sorsa v. nem ismeri a sorsát v. nem érti a sorsát? - kire vonatkozik a „sorstalanság” kifejezés? › Köves Gyurkára v. a lágerekbe hurcoltakra v. a zsidóságra v. minden emberre - van-e sorsa Köves Gyurinak v. lesz-e sorsa? Eseménytörténete: - a fiú kálváriája, elhurcoltatása, lágerbeli élete, életben maradása és hazatérése - 1. rész: - nyitányszerű - a normális, racionális világ (az otthon, az iskola, a kényszermunka) - itt annak ellenére, hogy jogfosztottan és megbélyegzetten de mégis emberként létezhetett, érezhetett - 2. rész (az elfogatás utáni élet): - megfosztják ruháitól, nevétől, egy szám lesz - minden alárendelődik annak, hogy élelemhez jusson, ez alapvető a túléléshez - a haláltáborban az iszonyatos válik természetessé számára; így válik a regény kulcsszavává a „természetes” - folyamat tárul elénk - hogyan válik Köves Gyurka a gyanútlan, tudatlan gyerekből a megélt tapasztalatok nyomán a tudás birtokosává, hogyan válik gyerekből felnőtté - 3. rész (a hazatérés): - a volt ismerősök értetlenül fogadják, hogy nem akarja elfelejteni mindazt a tapasztalatokat és tudást, aminek birtokába jutott A regény felidézés. Az elbeszélésmód tárgyilagos, az ábrázolás visszafogott. Ám az emlékek közül nem hiányzik az emberi kegyetlenség sem. Elemzéssel összevont történet: - a vagon szűk, zárt terével ellentétes, mikor megérkeznek a táborba, itt hirtelen tágasság fogadja a rabokat, a vagon mozdulatlanságát pedig mozgalmasság váltja fel - a fiú naivnak tűnik az olvasó szemében, az olvasó ismereteihez képest - kedvező benyomást tesz rá az SS-tiszt, rokonszenves neki az orvos, akitől a sorsuk függ - tetszik neki a környezet, leginkább a futballpálya, nyilván azt gondolja, munka után itt játszhatnak majd - érezhetjük benne a kamaszfiú jóhiszeműségét; ez a fajta ábrázolásmód a feszültségkeltés eszköze - hisz mindannyian tudjuk Auschwitzról, hogy ez az egyik legnagyobb koncentrációs tábor volt, ahol módszeresen semmisítették meg a rabokat; az itteni emberek útja előbb vagy utóbb a krematóriumba vezetett. - a fiatal, még munkaképes rabokat Buchenwaldba, majd Zeitz-be viszik; így kerül oda Gyurka is - itt az író a kamasz szemén keresztül hasonlítja össze a tájak, a táborok, a bánásmód és az étkezés különbségeit - Auschwitzban veszíti el Gyurka az illúzióit; ráébred helyzetére - Buchenwaldban eleinte javultak a létfeltételei, de csak átmenetileg - Zeitzben fokozatosan és tartósan veszítette el maradék erejét és belső tartását - a leépülés folyamatát árnyalt képekkel ábrázolja az író - először a fiatal kamasz társaival együtt jó rab akar lenni, becsületesen, lelkesen kezdtek dolgozni - amikor a lapátnyél véresre törte fel tenyerét, s mutatta az őrnek, az meg csak durván a lapátolás folytatására utasította; a lelkesedés elmúlt - rá kellett jönnie, itt nem érdemes serénykedni, itt takarékoskodni kell a fizikai erővel; egyetlen céllá a túl élés válik - lelkierőt ehhez az otthoni emlékek felidézése ad (Citrom Bandi: „Fogom én még a pesti flasztert taposni!”) - a táborban Köves Gyurka szembesül azzal, hogy eddig nem élt helyesen - otthon válogatott az ételekben, turkált abban, ami nem ízlett neki; de itt nem - átértékeli egykori viselkedését, életszemléletét - itt az étel egyenlő az élettel - életkedve csökken, ereje fogy; serdülő, s csak fokozódik az éhségérzetet - közömbössé válik, haza sem akar menni, már a túlélés sem érdekli, így viszik Buchenwaldba - itt van talán a regény holtpontja - itt már-már azt gondolhatná az olvasó, hogy véget érnek a fiú szenvedései, s a krematóriumba kerül, de nem, a tábori kórházba viszik - mondhatjuk azt is, hogy váratlan, szinte csodás ez a fordulat - innentől kezdődik Gyurka testi-lelki sebeinek gyógyulása - ismét érdekelni kezdik az élet dolgai - ebben az újraeszmélésben érkezik meg a szabadság - Gyurka hazaérkezése is örömtelen - apja meghalt, mostohaanyja férjhez ment, az egykori lakásukba be se teheti a lábát - de még borzasztóbb számára az, ahogyan az emberek a történtekről gondolkodnak (a férfi, aki az állomáson azt kérdi tőle, hogy látta-e a gázkamrákat; a válasz ironikus, ha látta volna, nem beszélgethetnének - vagy a szomszédok, akik szerint Gyurkának mindent el kellene felejtenie ahhoz, hogy új életet tudjon kezdeni - ám ez az életfilozófia nem akar szembesülni a múlttal, nem akarja tisztán látni a történelmet - de Gyurka nem akarja megtagadni önmagát, a tábori élményeit, a kritikai gondolkodását - azt kívánnák tőle, hogy felejtse el Citrom Bandit, a betegápolókat, az emberiesség, az együttérzés szép példáit - Gyurka máshogy gondolkodik, mint az itthoniak, szerinte „sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytatjuk” Mit jelent számára a szabadság?: - „ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy ... ekkor mi vagyunk a sors” - szabad csak akkor lehet az ember, ha választhat, ha maga alakítja sorsát - éppen ez az, amitől őt megfosztotta a diktatórikus rendszer, a koncentrációs táboron belül és kívül is, akkor és most, a világ bármely országában Nyelvezete: - szembeszökők a gyakran használt, más helyzetben felesleges töltelékszónak minősülő kifejezések (természetesen, persze, hát, meglehetősen, végtére is, elismerem, tulajdonképpen, végre, voltaképpen, nyilván, utóvégre) - ezeknek a szavaknak sajátos szerepük van - jól érzékeltetik, hogy egy 14-15 éves gyerek az elbeszélő, aki törekszik arra, hogy tárgyilagos maradjon - ezzel a tárgyilagos kifejezésmóddal éri el az író azt az elborzasztó hatást, amit az olvasóra gyakorol - a tárgyilagos kifejezésmód, a megértő helyzetmagyarázat és a valóság szembeötlő, kiáltó ellentéte miatt - ennek nyomán a felháborodás az olvasóban támad fel Köves Gyuri és mások: - a fiú törvénytisztelő - azért nem gombolja ki kabátját, mert a gallér eltakarná a sárga csillagot, s az nem lenne szabályos - ezért nem szökik el az összeterelt sorból sem, de annál döbbenetesebb a tanulság (az járt el helyesen, aki nem tisztelte a törvényt) - az emberek jellemzésének egy sajátos módja a regényben, hogy a szereplőket állandó jelzővel látja el a fiú - nem tudhatta a nevüket, hát így hivatkozott rájuk (Bőrdíszműves, Utas, Balszerencsés, Dohányos, Selyemfiú) A regény formailag: - a regény megjelentetését azért utasította el először a kiadó, mert „nehézkes, rosszízű” mondatokban meséli el a történetet - az író nagyon következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy Köves György 15 éves gimnazista fiú szemszögéből, s csakis ebből ábrázolja a történéseket - ez a 15 éves fiú annyit tud, lát és ért a világból, amennyit egy átlagos 15 éves gyerek tudhat, láthat, érthet - érdekessége még a regénynek az egyidejű elbeszélés - „Ma nem mentem iskolába” (így kezdődik a regény) - mintha még aznap mondaná el a történetet - de nem lehet egyidejű az elbeszélés, hisz a későbbiekben gyakran hosszabb időegységeket fog át - olykor napló jellege van, olykor meg elbeszélésként, összefoglalva, utólag beszél - az utolsó bekezdés egy új elbeszélői szituációt villant fel, az elbeszélés ideje az anyával való találkozás előtti idő Miért furcsa a „koncentrációs táborok boldogsága” kifejezés? Miért beszél erről a főhős? › mert voltak boldog pillanatok benne v. mert túlélte v. mert nagyon intenzív, meghatározó, felejthetetlen élmény volt számára v. mert fölismerte, hogy élni mindezek ellenére jó v. mert itt ismerte meg és értette meg önmagát v. mert itt ismerte és értette meg a sorsát v. mert nem tudj a megkülönböztetni a boldogságot és a boldogtalanságot v. mert tudott örülni a puszta létezésnek is LETÖLTÉS
|
| |||||||